Kryštof Bernat hosszú ideig két világ között állt. Az egyik oldalon a zene — tucatnyi dalt írt és nemzetközi producerekkel működött együtt. A másikon az írás — több könyvbe belekezdett, és lenyűgözte a drámaelmélet. A környezete azonban folyamatosan választásra kényszerítette: zenész vagy író. „Óriási nyomást éreztem, amely évről évre nőtt. Szükségem volt egy megoldásra” — mondja Kryštof. Ezért kísérletezni kezdett. Eleinte csak magának — zenéjét és apja festményeit kis multimédiás történetekké fűzte össze. Valami hiányzott, ezért szöveget adott hozzá. Hamar rájött, hogy ha a szöveg pontosan a zenére van időzítve, sokkal erősebb érzelmeket válthat ki. Fokozatosan felismerte, hogy nem csupán a személyes művészi önkifejezéséről van szó. Bárki elsajátíthatja ezt az elbeszélésformát — ha megkapja a megfelelő eszközöket. Így született meg a Wizionary.
